StartUp>Kiemelt>Az Euro és az EKB első 20 éve
EKB, euro
Kiemelt Pénzügyek Politika

Az Euro és az EKB első 20 éve

Az Európai Központi Bank létrejötte az Európai Unió integrációs folyamatának egy fontos állomása. Az Euró bevezetésével és az EKB létrehozásával megvalósult a monetáris unió (az EU azon tagjai közt melyek bevezették az Eurót), melynek ötlete már 1970-ben megszületett (Werner-terv).

A monetáris unió első lépése az 1979-ben létrehozott Európai Monetáris Rendszer (EMS) volt, mely közösségi szintre emelte az árfolyam szabályozást (Exchange Rate Mechanism). létrehozta az Európai valuta egységet (ECU) és az Európai Monetáris Együttműködési Alapot (EMCF).

Az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerződés meghatározta az Európai Monetáris Unió (EMU) végrehajtási ütemtervét és megszabta a monetáris unióba való belépő országok számára elérendő kritériumokat (a sokat bírált maastrichti kritériumok):

  • árstabilitás – az infláció adott évben nem haladhatja meg 1,5%-nál jobban a három legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét,
  • kamatok konvergenciája – a hosszú lejáratú kamatláb 2%-nál többel nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú tagállam átlagát,
  • árfolyamok stabilitása – az EMS árfolyam mechanizmusán belül az utóbbi két évben a nemzeti valutát nem értékelik le,
  • stabil kormányzati pénzügyek – adott évben a költségvetési deficit nem haladhatja meg a GDP 3%-át, az államadósság pedig a GDP 60%-át.

A konvergencia kritériumok betartása nem minden Euró-aspiránsnak (és későbbi tagnak) sikerült, ebből a későbbiek folyamán még számos probléma és feszültség adódott. Az EKB és az Euro-rendszer (EKB és a tagállamok központi bankjai) elsődleges célja az árstabilitás megőrzése. Az EKB feladata a tagállamok hitelintézeteinek körültekintő felügyelete, a pénzügyi rendszer és bankrendszer biztonságos és stabil működésének biztosítása.

Kamatpolitika

Mivel az EKB elsődleges célja az árstabilitás fenntartása (2%-os inflációs cél), ezért létrehozása óta rengeteg kritikát kapott a tagállamok és az EU vezetőitől, vállalkozóktól, közgazdászoktól, akik az EKB monetáris politikáját okolták az alacsony gazdasági növekedésért. Az OECD szerint azonban hiba az eurót (és az EKB-t) politikai bűnbakká tenni azokért a problémákért, melyek a kormányzati reformok hiánya miatt jöttek létre.

Az EKB is gyakran hangot adott véleményének és bírálta a tagállamok vezetőit, amikor azok a bérek emelésével próbálták enyhíteni az emelkedő megélhetési költségek okozta társadalmi feszültségeket.

Az EKB-nak többször kellett olyan helyzetben döntést hoznia, amikor egyszerre jelentkezett az eurozóna országaiban inflációs nyomás és gazdagsági növekedés lassulás, vagy recesszió. Az EKB azonban általában az árstabilitás fenntartása mellett döntött és kamatot emelt, ha szükségesnek látta.

Az EKB magas-kamat politikája ugyan megfékezte az inflációt, viszont ennek hatására az Euró rekord magasságokat ért el más devizákkal szemben, ami tovább rontotta az euró-zóna versenyképességét a világpiacokon.

Az EKB kamatpolitikáját nem csak a tagállamok vezetői, hanem neves közgazdászok, sőt időnként az EB elnöke, Jean-Claude Juncker is hevesen bírálta. Az EU-s szerződések valóban a világon páratlan függetlenséget biztosítanak az EKB-nak, melyet az maximálisan ki is használ.

Példának okáért, Amerikai Egyesült Államok központi bankja, a FED, nem szokott inflációs célt kitűzni, mert szerinte az a politikusok feladata, az amerikai jegybankárok célja a megfelelő pénzmennyiség biztosítása az amerikai gazdaság számára. Azonban az EKB európai történelmen nevelkedett vezetői rettegnek az elszabaduló inflációtól és más gazdasági tényezőket és szempontokat mellőzve, mereven ragaszkodnak a kitűzött inflációs célokhoz, melybe beleszólást nem engednek se az EP, se az EB részéről.

Bár időben visszafele nézve könnyű okosnak lenni, azt azért utólag elmondhatjuk, hogy az EKB a 2008-as válságig folyamatosan emelte a jegybanki kamatokat, egészen 5,25%-ig, holott az amerikai jegybank (FED), már 2007. őszén elkezdte az agresszív kamatvágásokat, ezzel is jelezve, hogy gyengélkedik a világgazdaság egyik legfontosabb motorja.

Demokrácia deficit

Az EKB-t sokszor bírálták túlzott függetlensége (melyet EU-s szerződések biztosítanak számára) és átláthatatlan működése (a kamatdöntések az EKB kormányzó tanácsának zárt ülésein történnek) miatt és szorgalmazták szorosabb tagállami felügyelet alá helyezését. A leghangosabb bírálok általában francia politikusok voltak és Angela Merkel német kancellár volt az, aki többször is kiállt az EKB monetáris politikája és függetlensége mellett. A demokrácia deficitre a Transparency International is felfigyelt és az alábbi javaslatokat tette:

  • az EKB egyezzen meg az EP-vel és dolgozzon ki eljárásokat az olyan intézkedésekkel kapcsolatban, melyek túlmutathatnak az EKB mandátumán,
  • az EKB-nak nyilvánosságra kellene hoznia a döntéseit, javaslatait és elképzeléseit,
  • az EKB számoljon be minden nemzetközi tárgyalásról melyen részt vesz (pl.: Bázeli Bizottság ülései),
  • az EKB vizsgáljon ki és hozza nyilvánosságra minden korrupciós ügyét, valamint tegye nyilvánossá a visszaélések megakadályozására létrehozott szabályzatát.

A pénzügyi és a görög válság

A görögországi pénzügyi válság megmutatta az Euró és az európai pénzügyi rendszer hibáit és sérülékenységeit. Az euró-zóna stabilitása megkövetelné, hogy a tagállamok hasonló makrogazdasági pályán legyenek, azonban ez a déli tagállamok, különösképp Görögország esetében nem így történt. “Az euró törékenysége szorosan összeköthető az eurózóna tagországok gazdaságainak szerkezeti jellemzőivel. Valamint ezzel egy időben a tőkefelhalmozás eltérő arányával, amely a nemzetközi versenyben való egyenlőtlen teljesítménnyel együtt hozzájárult ahhoz, hogy a tagországok aggasztóan eltávolodjanak egymástól”.

A válság felszínre hozta, hogy:

  • az uniónak ugyan közös monetáris politikája van szupranacionális szinten, de a gazdaságpolitika a tagállamok kezében van. (ebből a helyzetből vagy a valutaövezet szétesése, vagy a költségvetési unió létrehozása lehetne kiút)
  • az eurózónában cél a nemzetgazdaságok harmonikus fejlődése, azonban az elméletben feltételezett működés sosem valósult meg, a monetáris unió első évtizede nem hozta meg a várt sikert, az euró nem alkalmas strukturális reformok kikényszerítésére

Az EKB a pénzügyi válság során több rendkívüli intézkedést is foganatosított:

  • kamatcsökkentések,
  • likviditás növelő lépések (kibővített fedezetelfogadás),
  • államkötvény-vásárlási program,
  • banki refinanszírozási program.

Az EKB intézkedéseit sokan kritizálták, egyfelől az intézkedések meghozatalának lassúsága miatt, másfelől pedig az intézkedésekből adódó esetleges hatáskör túllépések miatt. A hatáskör túllépés ügye az Európai Bíróságot is megjárta, mely 2015-ben úgy döntött, hogy az EKB intézkedései összeegyeztethetőek az EU alaptörvényével és beleférnek a monetáris politika határai közé.

Most 2019-ben, már elmondhatjuk, hogy az EKB-nak sikerült megmentenie (az IMF-el és az EFSF-el karöltve) az eurozóna országait és bankjait a pénzügyi összeomlástól és sikerült megelőznie és megakadályoznia az eurózóna szétesését is.

Az eurózóna jövője

Az EKB (és az Euró) idén ünnepli a huszadik születésnapját és ebből az alkalomból Mario Draghi, az EKB elnöke, kifejezte aggodalmait az Euró jövőjével kapcsolatban, ugyanis a nyugati és keleti EU tagállamok közt konvergencia nem javul, a keleti országok életszínvonala se nőtt elég gyorsan. Az eurózónában pedig számos tagállamnak a költségvetési hiánya és az államadóssága tartósan meghaladja a maastrichti kritériumokat (3% alatti költségvetési hiány, 60% alatti GDP arányos államadósság). A tagállamok vezetői óvakodnak a népszerűtlen intézkedések meghozatalától (strukturális reformok, kiadások csökkentése), mert ezek túl magas jóléti áldozatokat követelnek, azonban a divergencia tartós fennállása veszélyezteti az euró-zóna fennmaradását.

Csörték az Európai Parlamentben

Az EP-ben számos kritika érte az elmúlt húsz év alatt az EKB-t. Kritizálták az EKB-t a kifizetett magas vezetői bónuszok és nem megfelelő teljesítménye miatt és sok kritika érte az EKB-t a demokratikus deficitje miatt is, ugyanis bár az EKB az Európai Parlementnek felel és felelős, az EKB tanácskozásai és döntései mégis zárt ajtók mögött történnek és csak a tanácskozások eredménye lát napvilágot.

Az EP kritizálta azt a rossz gyakorlatot is, hogy az EKB tanácsában megüresedett helyekre mindig csak egy jelöltet küld az EP-be, ami lehetetlenné teszi a konstruktív döntést, az EP lehetőségeit csak egy igen/nem lehetőségre szűkítve le. Ezáltal az EKB az egyik legfőbb forrása az EU úgynevezett demokratikus deficitjének.

Rendszeresen éri kritika az EKB-t a túl alacsony (2%-os) inflációs célja miatt, mert az hátrányosan befolyásolja az EU országainak gazdagsági növekedését (az EU gazdasági növekedése évek óta elmarad az USA gazdagsági növekedésétől). Többen indítványozták, hogy az inflációs cél megválasztásában legyen az Európai Parlamentnek is szerepe.

Pénzmosási és korrupciós ügyek

A lettországi pénzmosási botrány rámutatott, hogy az EKB-nak nincsenek megfelelő eszközei a pénzmosás elleni küzdelemben, mivel az jelenleg a tagállamok központi bankjainak a hatáskörébe tartozik. Zavarba ejtő, hogy az EU-nak és az EKB-nak USA hatóságaira kell hagyatkozniuk a pénzmosás megelőzésében és felderítésében. Az EKB-nak jelenleg csak ahhoz van jogosultsága, hogy felfüggessze a pénzmosással gyanúsított pénzintézet engedélyét.

Az ötszáz Eurós bankjegyeket már rég ki akarják vonni a forgalomból, mert megkönnyíti az illegális pénzmozgásokat (1 milliónyi ötszáz eurós bankjegy súlya 2 kg), ezzel is segítve a terrorizmust és a szervezett bűnözést.

Ezzel kapcsolatban érdekes anomáliára lett figyelmes az EKB: Luxemburg az éves GDP-jének kétszeresét nyomtatja ki Euró bankjegyekben (a normális készpénzállomány a GDP 10 százaléka körül szokott lenni), ami a statisztikák szerint Luxemburgban is marad (vagy diszkréten távozik az országból).

Átláthatóság

A görög mentőakció miatt az Európai Számvevőszék is vizsgálódott az EKB háza táján, azonban az EKB visszautasította a kért dokumentumok átadását – banktitokra hivatkozva. Az Európai Számvevőszék az EP kérésére folytatta a vizsgálatot. Az ügy hátterében nem csak politikai, hanem törvényhozási okok is rejlenek, ugyanis az uniós szerződések nem szabályozzák elég precízen az intézmények hatásköreit.

Az EP-ben már több képviselőnek az is szemet szúrt, hogy az EKB tanácsadói közt főleg a pénzügyi szektorban dolgozó személyek találhatóak és felmerül a gyanú, hogy lobbi tevékenységet fejtenek ki, befolyásolják az EKB döntéseit, vagy bennfentes inflációkhoz juthatnak hozzá. Az EP kérte az EKB-t, hogy a tanácsadóit tüntesse fel az EU Átláthatósági Nyilvántartásában, azonban az EKB ezt visszautasította. Azóta több civil szervezet is javasolta, hogy az EKB-ra is ugyanazok a lobby és összeférhetetlenségi szabályok vonatkozzanak, mint a Bizottságra, ugyanis az EKB tanácsadói testületének 98%-a olyan pénzügyi szervezet képviselője, mely az EKB felügyelete alá tartozik. Ami már csak azért is problematikus, mert az EKB a Tanácsadó Testületén kívül senki mástól nem kér és nem is fogad el tanácsot a döntései meghozatala során.

2015-ben a Reuters beszámolt három tőzsdei kereskedőről, akik tagjai voltak az EKB Pénzpiaci Kapcsolatok Csoportjának, és akiket azzal vádoltak meg, hogy manipulálták az EURIBOR kamatrátákat.

Az EU ombudsmannja is felszólította Draghit (az EKB elnökét), hogy mondjon le a 30-ak Csoportjának tagságáról. (A Group 30-ban akadémikusok, pénzügyi elit emberei és politikusok tárgyalnak zárt ajtók mögött.)

A spanyol Banco Populare mentőcsomagja során is beleütköztek a befektetők és a felügyelő szervezetek az EKB átláthatatlan falába: hiába kértek részletes információkat a mentőcsomaggal és annak sikerességével kapcsolatban, az EKB megtagadta a dokumentumok átadását.

Többen kritizálták már azt az eljárást is, hogy az EKB mindig utólag hozza nyilvánosságra “privát” tárgyalásait és megbeszéléseit. Legutóbb, amikor a tanácsadó testület egyik vezetője Soros Györggyel és a hedge-fundjának egyik képviselőjével találkozott, csak annyi állt az EKB közleményében, hogy “az euró-zóna jövőjéről és mélyítéséről tárgyaltak Sorossal”.

Az Euro és az EKB 20 éve

Az Euró és az EKB idén ünnepelte 20 éves fennállását. Az elmúlt húsz év egyaránt hozott sikereket és kudarcokat, valamint sok-sok tanulsággal szolgált. Az eurozóna nem bomlott fel, mint azt sokan és oly sokszor jósolták, az EKB-nak sikerült megőriznie az árstabilitást, segített elkerülni a pénzügyi rendszer összeomlását a 2008-as gazdasági és pénzügyi válságot követően.

Az EKB a legtöbb kritikát a transzparencia és a demokratikus ellenőrzés hiánya miatt kapta. Ezek a hiányosságok azonban elsősorban szabályozási, törvényhozási okokból fakadnak. A monetáris unió jelen állapotában még egy félkész szerkezet, számos szabályozási kérdés nincs megfelelően megoldva, sok esetben nincsenek meg az EKB-nak a megfelelő jogosítványai, míg más esetekben nincs megnyugtatóan szabályozva a működése és hatásköre.

Ezért egyesek szemében az EKB egy mindentől független, öncélú és közönyös szörnyeteg, mely fölött egyik szervezet sem rendelkezik semmiféle ellenőrzéssel. Mások szemében pedig az EKB a monetáris unió és az európai integráció sikerének szimbóluma.

Sokat javíthatna a szabályozási problémákon egy egységes Európai Alkotmány, mely egységes szerkezetbe foglalná az eddig szerződéseket, és végső soron minden európai intézményt az Európai Parlament ellenőrzése és felügyelete alá vonna.

Az Európai Alkotmány ugyan még nem látható a horizonton, azonban a tagállamok vezetői felismerték a monetáris unió mélyítésének szükségességét és már tervezik a bankrendszer és tőkepiacok mélyebb integrációjának megvalósítását.

 

Források

  • www.ecb.europa.eu
  • www.bruxinfo.hu
  • www.euractiv.com
  • Csankovszki Kata – Mező Júlia. A görög válság – az euróövezet drámája. www.eco.u-szeged.hu

Mennyire volt hasznos ez a cikk?

Kattints a csillagokra az értékeléshez!

Átlagos értékelés / 5. Szavazat szám:

Ha hasznosnak találtad a bejegyzést...

Kövess minket!

UrbanSiddha
Jóga • Mindfulness • UrbanOrganicGardener
https://www.neo-aeon.hu/

Vélemény, hozzászólás?