A 2018-as országgyűlési választások tanulságai

A 2018. április országgyűlési választások sok tanulsággal szolgálhatnak mind az ellenzék, mind a kormánypárt számára. Bebizonyosodott, hogy a demokratikus elvek és értékek, a fékek és ellensúlyok, csak egy szűk nagyvárosi értelmiségi elit számára fontosak, a lakosság nagyobbik részének elég, ha jobban él, mint pár éve, és míg a kisebb-nagyobb társaságában elmondhatja véleményét, addig számára az ország demokratikus. 

A kampány során sikerült az ellenzéknek és a kormánypártnak Magyarországot még jobban megosztani, a modernizáció és a hagyományok hívei közt tovább mélyíteni a szakadékot. Tragikus, hogy a politikai megosztottság milyen negatív hatással van családokra, barátságokra, hogy sokan nem merik nyíltan vállalni politikai hovatartozásukat. Pedig mi is és utódaink is, még akkor is itt fogunk élni, amikor a kormánypártok és az ellenzéki pártok már rég eltűntek a történelem süllyesztőjében. Hasznos lenne felidézni a múltunkat, hogy őseink (egymástól némileg eltérő nyelvű és etnikai összetételű törzsek) szövetséget, vérszerződést kötöttek egymással a közös célok elérésének érdekében! A jelenlegi magyar lakosság is etnikailag, genetikailag meglehetősen heterogén és ezt a sokszínűséget inkább becsülni kellene, mintsem kárhoztatni a múltbeli tragédiákért!

A megosztottságnak évszázados gyökerei vannak Magyarországon. Régóta jelen van a hagyományőrző, konzervatív, főleg vidéki réteg és a modernizáció híveinek mondható, elsősorban nagyvárosi, értelmiségi lakosság. Erre az alap beállítottságra később még sok trauma és ideológia rakódott: kelet-nyugati orientáció szembenállása, híd ország, kompország, vörös-terror, fehér-terror, régi és új nómenklatúra hívei és károsultjai. A XX. századbeli rendszerváltások áldozatai és nyertesei és utódaik is itt élnek köztünk, velünk.

A tömegkommunikáció és média korában a régi ellentétek egyre mélyebb és szélesebb szakadékot eredményeztek a két társadalmi csoport között, az ország két részre szakadt. Kár, hogy eddig még nem jelent meg a politikai színpadon olyan vezető, aki mind a két csoportot képviselni akarta és tudta volna! Pedig a természetben és az emberi testben is, a lebontó és építő folyamatok egyensúlyaként jön létre az egészséges és harmonikus állapot! Egy egészségesen működő országban szükség van az értékek megőrzésére és a folyamatos kreatív rombolásra, a haszontalanná, üressé, értelmetlenné vált elvek lomtalanítására!

A kampányban kormány és ellenzék sikeresen démonizálta egymást: ha az ellenzék győz, az országot ellepik az afrikai, iszlám migránsok és elpusztítják a keresztény Magyarországot (habár a magyar lakosság csupán 52%-a vallja magát valamilyen keresztény gyülekezethez tartozónak – KSH, 2011), míg a kormánypárti győzelem esetén, az ország diktatúrává válása folytatódik. Azonban míg az ellenzéknek nem volt elég a diktatúrával és maffiaállammal való riogatás a győzelemhez (amihez az összefogásra és az ezzel járó önfeláldozásra is szükség lett volna), a kormánypártnak bevált az ötéves gyerekek által is jól érthető kommunikáció: ha nem mi nyerünk, elpusztul az ország. A győzelem hátterében azonban ott vannak a kormány által a kampányban nem hangoztatott, de az elmúlt nyolc év során felmutatott eredményei is:

• államadósság mérséklése, államcsőd elkerülése (még akkor is ha ezt elsősorban a FED, a világpiacot elárasztó ingyen pénzének köszönhetjük)
• devizaadósok segítése, devizahitelek nagy részének kivezetése
• rezsicsökkentés (emberek millióinak számít az a néhány ezer Forint havonta és aki ezt nem veszi figyelembe, az nem reál politikus)
• termőföld védelme
• infrastrukturális, látványos beruházások, építkezések
• határozott fellépés a határon túli magyarok érdekében
• határozott fellépés Magyarország nevében és érdekében a nemzetközi szervezetekben és fórumokon

A fenti lista kiértékelésére, hosszú távú hatásainak elemzésébe most nem fogok bele. Abban azonban biztos vagyok, hogy bármennyire is szűk Magyarország mozgástere gazdaságilag és külpolitikailag, a mindenkori magyar kormányzat feladata a mozgástér tágítása és az ország helyzetének reális értékelése és a felismerések alapján reális stratégiák kidolgozása és végrehajtása. Az elmúlt huszonnyolc évben a mindenkori kormányzat rendre túl, vagy alul becsülte az ország erejét és szerepét a nemzetközi erőtérben, a reális helyzetértékelés és annak megfelelő határozott fellépés helyett.

A választások eredménye azt mutatja, a lakosság nagy része csalódott:

• az EU-ban, mert egy bürokrata, lomha dinoszaurusznak tartja (annak ellenére, hogy euró milliárdok áramlottak a különféle strukturális alapokba, melyek nem megfelelő felhasználása miatt csak magunkat okolhatjuk),
• az USA-ban, mert bár a szabadpiaci kapitalizmus és a demokrácia szószólója, a vele együtt megjelenő, multinacionális vállalatok által dominált globalizált piac csak sok jóindulattal nevezhető szabadnak,
• a demokráciában, mert azt hitte, hogy a demokrácia részvétel és felelősségvállalás nélkül is működik (honnan is tudhatná, hogyan kell működtetni egy demokratikus rendszert, amikor már az iskolában belenevelik az autoritás feltétel nélküli tiszteletét?)
• a piacgazdaságban, mert alkalmazottként a többség olyan keveset keres, hogy egyik napról a másikra tengődik (a vállalkozáshoz szükséges attitűddel és készségekkel pedig a többség nem rendelkezik – többek között a poroszos oktatási rendszerünk miatt)

Úgy tűnik, az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer átalakításához senki nem mer, vagy nem akar hozzányúlni, pedig az évszázad közepére (harminc éven belül – a rendszerváltás óta is eltelt már huszonnyolc) demográfiai és gazdasági krízis várható a népességfogyás és az ennek során fellépő munkaképes korú lakosság csökkenése miatt.

Amíg az ellenzék nem talál közérthetően kommunikálható megoldásokat az alábbi problémákra, ne is álmodjon a hatalomra kerülésre:

• egészségügyi rendszer (finanszírozási rendszer és bérek)
• a merev, poroszos oktatási rendszer átalakítása
• a XXI. század közepére jósolt demográfiai katasztrófa megelőzése
• illegális migráció
• a klímaváltozás és negatív következményeinek elhárítása
• bérek felzárkóztatása, jövőkép a fiatalok számára

Addig is marad az oligarchikus, autoriter rendszer, mely gazdasági és politikai stabilitást biztosít mindaddig, míg nem történnek radikális változások a társadalomban vagy a világpolitikában, mert a hirtelen fellépő változásokat a visszajelzés nélkül működő rendszerek általában nem tudják megfelelő módon kezelni.

Szerencsés esetben, megjelenik majd egy olyan politikai erő, egy valódi néppárt, mely az összefogásra és megbékélésre épít és képes lesz lecserélni a jelenlegi kormányt és az ellenzéket is.