A világ nagy részén, így Magyarországon is, évtizedek óta ugyanaz a minta ismétlődik: emberek milliói élnek szorongással, bizonytalanságban, szegénységben, és a kiutat rendre politikusoktól, pártoktól, újabb választási ciklusoktól várják. A legtöbben úgy érzik, hogy életük minősége, biztonsága és jövője „fentről” függ – a parlamenttől, a miniszterelnöktől, az Európai Uniótól. Ez a politikai messiásvárás azonban rendre csalódással végződik. Miért? Mert a központi hatalom ritkán képes valós, mélyreható, igazságos megoldásokat adni a helyi problémákra. A valódi megváltás lehetősége nem a politika színpadán, hanem a helyi, önszerveződő kisközösségekben rejlik.
A központi hatalom korlátai
A modern államgépezet természetéből fakadóan nehézkes, központosított és sokszor elidegenedett a hétköznapi emberek életétől. Egy kormányzat nem tudja pontosan, hogy egy kis faluban mire lenne szükség a megélhetéshez, közösségi jóléthez vagy helyi gazdasági önfenntartáshoz. A központi politikai döntések jellemzően általános, sokszor kompromisszumos szabályokat hoznak, amelyek gyakran nem veszik figyelembe a helyi sajátosságokat, kultúrát vagy gazdasági lehetőségeket. Ráadásul a politikai ciklusok rövid távúak, a döntéshozók érdekei pedig gyakran nem esnek egybe a lakosság hosszú távú érdekeivel.
Ezzel szemben egy önszerveződő közösség – legyen az egy kis falu, egy tematikus egyesület vagy egy szövetkezeti hálózat – közvetlenül ismeri tagjai szükségleteit, és képes gyorsan, hatékonyan, igazságosabban reagálni azokra.
A közösségi önrendelkezés ereje – történelmi példák
Izlandi Althing – a világ első parlamentje
A 10. századi Izlandon nem volt királyi hatalom. A szigeten élő közösségek úgynevezett „thing”-eket, tanácsokat tartottak, amelyekben képviselők döntöttek a közösség ügyeiről. Az Althing, 930-ban alakult meg, a világ egyik legrégebbi parlamentje. Bár nem a modern demokrácia keretei között működött, mégis példaértékű, hogy önkéntes alapon működött, és hosszú ideig sikeresen szolgálta az izlandi közösségek érdekeit – fentről jövő parancsok és hivatali apparátus nélkül.
Zapatista közösségek – Mexikó
Chiapas államban, Dél-Mexikóban az 1994-es zapatista felkelés óta autonóm közösségek működnek. Ezek az őslakos közösségek megtagadták a mexikói kormány fennhatóságát, és saját oktatási, egészségügyi, jogi és gazdasági rendszert építettek ki. A közösségekben a döntések konszenzuson alapulnak, az erőforrásokat egyenlőbben osztják el, és helyi szövetkezetekben termelnek, gyakran saját pénzhelyettesítőt vagy csereeszközöket használva.
Profi weboldal karbantartás
A középkori városok szabad közösségei – Európa
A középkorban, főleg az itáliai városállamokban (pl. Firenze, Velence) vagy a Hanza-városokban (pl. Lübeck, Hamburg), a városi polgárság önrendelkezésre törekedett. Ezek a városok saját jogrendszerrel, hadsereggel, adózási rendszerrel rendelkeztek, és gyakran saját pénzt is vertek. Az önkormányzatiság lehetővé tette a gazdasági fejlődést, a kereskedelem szabadságát, és a polgárok közvetlen részvételét a döntéshozatalban.
Mondragón szövetkezeti rendszer – Spanyolország
A 20. század egyik legsikeresebb önszerveződő gazdasági közössége a baszkföldi Mondragón szövetkezeti hálózat. A munkavállalók tulajdonában lévő vállalatcsoport demokratikusan irányított, a profitot visszaforgatják a közösségbe, és saját szociális, oktatási, pénzügyi intézményeik vannak – beleértve egy saját szövetkezeti bankot is. A modell stabilitást, magas foglalkoztatottságot és egyenlőbb jövedelemelosztást biztosít a tagoknak.
A pénzhelyettesítők szerepe – értékalapú csere
Számos sikeres közösség alkalmazott valamilyen alternatív csereeszközt a központi pénz helyett – különösen válság idején. A cél nem az elszakadás volt, hanem a belső gazdaság élénkítése, a pénz elvándorlásának megakadályozása, és az értékek helyben tartása.
- Wörgl (Ausztria, 1932) – A nagy gazdasági világválság idején a tiroli kisváros bevezette a „szabaddá váló pénzt” (Freigeld), amely havonta veszített értékéből, így ösztönözte a gyors elköltést és a helyi gazdaság fellendítését. A munkanélküliség drámaian csökkent, az infrastruktúra fejlődött – míg a környező településeken továbbra is recesszió dúlt.
- LETS rendszerek (Local Exchange Trading System) – világszerte elterjedtek, főleg Kanadában, Ausztráliában és Európában. A helyi szolgáltatások cseréjére alapulnak, pontalapú elszámolással. A közösség tagjai egymás között cserélnek tudást, munkát, terméket pénz nélkül, megerősítve ezzel a közösségi kapcsolatokat és az öngondoskodást.
Miért működnek ezek a rendszerek?
Mert emberléptékűek. Mert a döntéshozók közvetlenül érintettek a döntések következményeiben. Mert a közösség tagjai ismerik egymást, felelősséget vállalnak egymásért. És mert a bizalom, a kölcsönösség, a részvételiség sokkal szervesebb alapja a társadalmi együttműködésnek, mint a távoli, gyakran érdektelen hatalmi struktúrák.
Hazánkban is számos kis közösségi kezdeményezés született az elmúlt években – ökoközösségek, közösségi gazdaságok (pl. CSA-rendszerek), szociális szövetkezetek, helyi pénzek (pl. Balaton korona, Bocskai korona). Bár ezek még nem tömegméretűek, egyértelműen jelzik: van igény az alulról szerveződő, részvételi alapú társadalmi formákra.
A jövő – és talán a valódi „megváltás” – ott kezdődik, ahol az emberek ráébrednek, hogy saját kezükkel, közösen tudják alakítani életük kereteit. Nem kell várni a politikusokra, nem kell újabb messiásokra voksolni négyévente. A változás kulcsa ott van minden településen, minden közösségben – csak el kell kezdeni.
A politikai rendszerek sokszor inkább fenntartják a jelenlegi állapotokat, mintsem felszámolják a problémákat. A történelem azonban újra és újra bebizonyította, hogy a valódi társadalmi innováció és jólét a közösségek kezéből születik meg. Itt az ideje, hogy leváltsuk a messiásvárást felelősségvállalásra, és újra felfedezzük az önrendelkező közösségek teremtő erejét.
